Fábián Janka: Az angyalos ház
Ha egy régi ház mesélni tudna…
A Könyvmoly Párbajra elsőnek Fábián Janka új regényét választottam, mivel az írónő stílusa már akkor magával ragadott, mikor még csak az első történetet kezdtem tőle, hiszen olyan kedves, bájos, szívmelengető hangulatban íródott, hogy az egy pillanat alatt képes magát belopni az ember szívébe. És éppen így történt Az angyalos házzal is.
Nyár óta vártam izgatottan a könyv megjelenését, amikor lehetőségem adódott egy részletet olvasni belőle író-olvasó találkozó alkalmával, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, így nem is tartom meglepőnek, hogy milyen gyors iramban sikerült kiolvasnom, röpke pár óra alatt. Ahogy az sem újdonság öt Fábián-regénnyel a hátam mögött, hogy ismét imádtam.
„Ehhez hasonló házak, ugyanilyen kedves szobrokkal, ezrével vannak Budapesten. Pénz pedig nincs rájuk, sem a felújításukra, sőt, sokszor még a megőrzésükre sem.” /17.o./
A történet középpontjában egy régi ház áll, melynek legfőbb ismertetőjegye a díszítésként szolgáló angyalszobrai. 1910-ben itt vált felnőtté a ház négy saját angyala, a sztori mesélője, Hilda, húga Márti, valamint Manci és Lina. Az elválaszthatatlannak tűnő barátnők közé azonban beférkőzik a féltékenység és szerelmi vetélkedés a kor leghíresebb színésze, Hajnal Imre miatt, majd a politika, s így megváltozik kapcsolatuk, s ahogy egyre közeleg a világháború kitörése, a hangulat is egyre feszültebbé válik, s már korán sejthető, hogy a tragédia elkerülhetetlen.
1993-ban az immár 99 éves Hilda néni már egyedül él az angyalos házban, már szinte az életbe is belefáradt, de mikor egy fiatal egyetemista lánynak, Zsuzsának elmesélheti a régi történeteket, új erőre kap, szinte megfiatalodik.
A harmadik idősík pedig 2008-ban játszódik, ekkorra Zsuzsa már tanárnőként dolgozik, és egyik legfontosabb feladataként az életveszélyessé vált ház megmentését tekinti, s közben szembesülnie kell vele, még ennyi év után is milyen komoly hatással van rá Hilda néni története.
Annak ellenére, hogy három különböző időszakban történnek az események, abszolút követhető a sztori, hiszen remekül van felépítve. Fábián Janka stílusát is egyre gördülékenyebbnek érzem, sehol sem válik unalmassá egyetlen leírás sem, hiszen egy olyan oldalát ismerhetjük meg a száz évvel korábbi Magyarországnak, amit jó lett volna ismerni. Mikor még az egyik legfőbb szórakozási lehetőség és társas kapcsolatok építési módja a Jégpálya látogatása volt, mikor konflisokkal lehetett utazni, vagy a mozi még szinte kuriózumnak számított. Ilyenkor vágyom én arra igazán, hogy utazást tehessek a múltba, ha csak egy röpke időre is.
Ami kissé meglepő volt számomra, hogy ebben a regényben milyen fontos szerepet kapott a század eleji politika, ami ugyan az I. világháború előtt állva érthető, de kicsit már úgy éreztem a titokzatos Fantom miatt, hogy lassan politikai krimibe hajlik az egész. Mindenesetre a végső csavarra nem egészen számítottam.
Nagyon szerethető karakterekkel találkozunk a könyvben, vagy éppenséggel gyűlölhetőekkel. A kedvencem Márti volt, mert nála láttam a fejlődést, hogy mennyit változik, hogy lesz egyre érettebb és intelligens. A másik kedvencem pedig Etelka néni, aki azonnal a szívembe lopta magát azzal a hűséggel, ahogyan barátnője, Hilda néni életét próbálja megkönnyíteni a gondoskodása révén, majd ahogy később igyekszik megóvni az angyalos házat.
Szeretném még külön kihangsúlyozni, mennyire tetszik a borító. Épp olyan egyszerű és letisztult, mint a történet, ám a rajta található kép sugározza mindazt az érzést, amit aztán az olvasással is átélhetünk. Nosztalgiát egy letűnt korszak iránt, valós emberi kapcsolatokat és kiszakadást a mai rohanó világunkból.
Mindezek után azt hiszem, egyértelmű, mennyire tetszett és szerettem ezt a könyvet, és ajánlom mindazoknak, akik szeretik a szép történeteket és a történelemmel átszőtt meséket.
Tetszik a bejegyzésed! Kedvet kaptam, hogy elolvassam a könyvet :)
VálaszTörlésIgazán örülök :) Szerintem nagyon is megéri elolvasni, jó szívvel ajánlom :)
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszett a bejegyzésed, tényleg tök jó lett :D Fábián Jankától még nem olvastam semmit, de lehet, hogy hamarosan sort kerítek rá :)
VálaszTörlésKöszi, örülök, hogy tetszett :) Fábián Janka könyveit csak ajánlani tudom, én nagyon megszerettem őket :)
VálaszTörlésMár korábban olvastam a bejegyzésed, de nem igazán tudtam, mit is írjak rá. Viszont most elhatároztam, hogy mindenkinek kommentelek, úgyhogy meg is teszem. Az ilyen és ehhez hasonló, úgymond realisztikus stílusú könyvek nem igazán az én asztalom, jobban szeretek a valóságtól minél inkább elrugaszkodni, ha olvasok. Persze vannak kivételek, de ritkák. A bejegyzésed viszont nagyon jó lett, halványan eszembe juttatott egy rövid történetet, amit fogalmam sincs, hol és mikor olvastam, sőt, azt se tudom, egyáltalán magyarul vagy angolul volt hozzá szerencsém. Az is egy házról szólt, de a házban egy idős bácsi lakott egyedül, és egy kisfiú járt hozzá mindig meglátogatni. Szép történet volt, de szomorú, valószínűleg ezért is nem emlékszem már a címére meg a részleteire. Mindenesetre gratulálok a naplódhoz, tényleg jól sikerült. :)
VálaszTörlésBevallom őszintén, még sosem hallottam Fábián Jankáról, de ez a bejegyzés nagyon tetszik. Igaz, hogy nem vagyok nagyon oda az első és második világháború környékén játszódó sztorikért, lehet, hogy el fogok olvasni egyet-mást az írónőtől! :)
VálaszTörlésMindenesetre, gratula, jó kis írás! :)
Lanatie: Örülök, hogy tetszik a bejegyzés, hiszen mégis csak ez volt az elsőm, és izgultam is, hogy jó lesz-e. Én szeretem ezeket a realisztikusabb sztorikat, főleg ha jól is van megírva. :)
VálaszTörlésKerol: Én kifejezetten utálom a világháborúk környékén játszódó könyveket, viszont Fábián Janka könyveit nyáron olvasva, ha meg nem is szerettem ezt a kort, de nem zavart. Amely jelenetek pedig még a dualizmus idején játszódnak, közelebb is állnak a szívemhez, mert a kedvenc történelmi időm. Én csak ajánlani tudom, hogy olvass el valamit az írónőtől. :)
Nem olvastam még Fábián Jankától, de kedvet kaptam hozzá. :) Egy kicsit Szabó Magdára emlékeztet így a leírásod alapján (kiabálj, ha tévedek), mindenképpen sort kerítek rá.
VálaszTörlésHát sajnos sok viszonyítási alapom nincs, mert Szabó Magdától csak az Abigélt olvastam, de az alapján az a tapasztalatom, hogy mindkét írónő stílusában van valami egyedi, valami bájos. :)
VálaszTörlés