2011. december 24., szombat

Frei Tamás újabb regénye

Frei Tamás: A bankár

Tavaly Karácsony óta, miután kevesebb, mint 48 óra alatt kiolvastam „A megmentőt”, vártam, hogy megjelenjen a folytatás. Talán éppen ezért voltak akkora elvárásaim ezzel a könyvvel is, és így az elején kicsit csalódás volt.

Lehet, hogy nem jó időben kezdtem neki, de nagyon döcögősen indult, nem voltam képes ráhangolódni, nem kötött le. Valószínű ez abból is eredt, hogy a bankvilágban nem vagyok túl ismeretes, és így nem is kötött le a spekulánsokról, pénzügyi csalókról szóló bevezetés, maximum bosszantott, hogy egyes emberek milyen gátlástalan módon képesek a kisemberektől elcsalt pénzen meggazdagodni, vagy éppen összeomlásba taszítani egy egész országot.

Kezdetben nem is értettem, hogy André karaktere hogyan fog ehhez kapcsolódni, de néhány száz oldal után elkezdtek összekapcsolódni a szálak, mert míg az ex-légiós Olaszországból menekülve rég elrabolt fiát keresi, a Magyarországot válságba taszítók nyomára bukkan önakaratán kívül, s így ismét többször életveszélybe kerül.

Ekkorra már igazán beindult a cselekmény, mindegyik szálat elég érdekesnek és izgalmasnak találtam, sokkal jobb tempóban is haladtam. De folyton ott motoszkált bennem a gondolat, hogy a fenébe van az, hogy egy ember ennyiféle kínzást, veszélyt és támadást képes átélni, mint André? Jó, értem én, hogy remekül kiképezték az idegenlégióban, és nyílván remek a fizikuma, meg tud egy csomó trükköt, de mégis olyan hihetetlenül tökéletes. Persze, tudom, a főszereplők ritkán halnak meg a könyv közepén, de ez akkor is kicsit túlzás volt…

Összességében mégis jó a véleményem a regényről, mert a második felét tényleg élveztem, érdekes helyeken játszódott és tényleg éreztem a precizitást a részletekkel kapcsolatban. Biztos alapos kutatómunka előzte meg a regényt, és ez érezhető is volt rajta.

Kíváncsian várom a jövő évben megjelenő folytatást!

2 megjegyzés:

  1. Néha-néha, mikor épp olyan a kedvem, elolvasok egy-egy naplót, bár valószínűleg sose érek a végére. :D Mindenesetre ez most meglepett, mert erről a könyvről kb. semmit nem tudtam eddig, így azt sem, hogy van előzménye. Az egyetlen infóm róla az volt, hogy megnyerte a Libri Aranykönyv díj egyik kategóriáját. Igazából még mindig nem győzött meg róla semmi, hogy el kéne olvasnom, de ha az előző kötetet ennyire jónak ítélted, akkor talán kicsit jobban értem, miért is kapta meg azt a díjat a második rész. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem egy próbálkozást mindenképpen megér, anno én is szkeptikusan álltam neki az első résznek, aztán nagyon magával ragadott a sztori, mert izgalmas, gondolkodós, néha kissé romantikus. És jó a második rész is, csak nekem jobban tetszett az első. :)

      Törlés