2014. december 15., hétfő

Lylia Bloom: Ellopott életek

Lylia Bloom: Ellopott életek


Lylia Bloom Ellopott életek című könyve nem az a tipikus tucat darab, amivel manapság szokás elárasztani a könyvesboltok polcait. Nem egy habkönnyű lányregény, hiába szerepel a moly.hu könyves közösségi oldalon a romantikus kategóriában, ott is az előkelő hatvanadik helyen a 95 százalékos értékelésének köszönhetően, melyet harmincnyolc olvasó értékelése alapján ért el.

Hogy miért is mondom, hogy se nem habkönnyű, se nem lányregény?

Noha a főszereplő lány, Szalay Emma 18 éves és a regény végére rátalál a szerelemre, az ő történetében ez egyáltalán nem mondható természetesnek. Ez egy olyan könyv, amely rámutat a mai világ és a fiatal generáció hibáira, az élet kegyetlenségére, a könnyelműség szörnyű következményeire, a család jelentőségére; ami pedig a legfontosabb, mennyi mindenre képes az ember, ha a szeretet a legfőbb hajtóereje.

Már a fülszöveg és a borító szürke színvilága is sejteti, hogy egy olyan világba nyerhetünk betekintést olvasás közben, mely bemutatja az éjszakai élet minden mocskát. Az alapszituáció sajnos a mai világban nagyon is gyakori, rendszeresen hallani a hírekben, olvasni az újságokban, eltűnik egy fiatal lány az éjszakában; szórakozni indult, de többé nem tért haza. A rendőrség tehetetlen, talán nem is akar tenni semmit, a lány szülei elhidegült kapcsolatuk miatt inkább gondolják, hogy csak elszökött. Az egyetlen, aki aggódik, mert biztos benne, hogy baj történt, a húga, Emma.

Az ő történetszála adja a regény fő irányvonalát, amely mellé bekapcsolódik a kezdetben kevésbé jelentős, idővel azonban egyenértékű másik szál, a férfi főszereplő, Olivér története és szemszöge. Ahogy peregnek az oldalak, a két cselekmény nem csak összeér, de szorosan össze is kapcsolódik, így lehetőséget teremtve az olvasók számára, hogy ugyanazt az eseményt különböző szempontok szerint olvashassuk és átélhessük.

Emma, az érettségi előtt álló szürke kisegér életében a legfontosabb személy a nővére. Alexa nem csupán a testvére, de a legjobb – az egyetlen – barátnője. Az iránta érzett szeretete vezérli, hogy az eltűnését követően, miközben mindenki tétlenül vár, hogy magától előkerüljön a lány, cselekedjen. Magánnyomozásba kezd, s noha soha életében nem járt még szórakozóhelyen, szombat este a szüleit átverve kiszökik, mert abban reménykedik, ott nyomára lelhet.

Már az első discóban tett látogatás árulkodó lehet az olvasók számára, hogy nem minden tisztességes és normális, ami ott folyik, de Emma naivitással szemléli az eseményeket. Felfedez egy titkos ajtót, amely mögött a nővérét sejti; a következő szombaton kihívó öltözékének és sminkjének köszönhetően a klubtulajdonos be is vezeti rajta. Azonban ott nem Alexa várja, hanem a felismerés, hogy az elzárt részlegben prostitúció folyik, melynek ő is áldozatává válik. Nem tud szabadulni, bezárják, megbecstelenítik, eladják, mint a modern kori rabszolgákat. Hosszú hetek kínszenvedése vár rá Lóri, a tulaj fogságában, s ezen idő alatt az egyetlen reménye, hogy megpróbálja kideríteni, mi lett a testvérével, miután bizonyítékot talál rá, hogy Alexa is ott raboskodott korábban.

A másik szálon Gajdos Olivért, a húsz éves fiatalember történetét tárja elénk az író. Olivér a szüleivel való rossz kapcsolat elől egy barátjához költözik, akivel az élete a bulik és a lányok körül forog. A pénzszerzés érdekében kezdetben gyorsétteremben vállal állást, majd a könnyebb és nagyobb bevétel érdekében drogdílerkedésbe kezd. Ekkor találkozik össze Emmával, mivel a főnöke ugyanaz a Lóri, mint a lány fogva tartója. Mikor Olivér rádöbben, hogy Emma nem önszántából állt prostituáltnak, hanem kényszerítik, hamarosan elhatározza, hogy segít neki megszökni, de a helyzet közel sem olyan egyszerű, mivel éjjel-nappal őrzik a kurválkodásra kényszerített lányokat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Lórinak a rendőrségen is beépített emberei vannak, valamint információmorzsákhoz jutnak, hogy Alexa az oroszokhoz került, akik szintén a főnök kapcsolatai, a drogügylet fontos szereplői.

A két főszereplőn kívül a többi karaktert nem ismerjük meg jobban, nem is tűnnek fel hosszú időre, ezáltal leginkább egy-egy jellemző vonásuk teszi őket sablon-karakterré.

Lóri az abszolút rossz, aki nem csak elrabolja, fogva tartja és szexuális szolgáltatásokra kényszeríti a lányokat, de a rendőrséggel is korrupt kapcsolatban áll, drogot csempész be az országba. Emellett nincsen egyetlen jó tulajdonsága sem, ő a totális „fekete” karakter, míg Emma a naivitása és Olivér a könnyelmű, léha életmódja ellenére a két „fehér” szereplő. Köztes állapot nincs igazán, így mindenki papírszereplővé válik.

Hiába igyekszik az írónő bemutatni a motivációkat, nem tudom sajnálni Emma és Alexa kivételével őket. Két példát emelnék ki: az egyik Noémi, aki önszántából lett prostituált, nem mellesleg ő az értelmi szerzője a lányok elrablásából működtetett kuplerájnak. Hiába védekezik azzal, hogy neki csak azért kell a pénz, hogy tovább tanulhasson, az a mód, hogy ezt mások tönkretételével akarja elérni, gyűlöltté teszi mindenki szemében. A másik megemlítendő szereplő Gergő, a kidobóember vagy testőr, kinek melyik megfogalmazás tetszik jobban. Megtudjuk róla, hogy csak azért dolgozik Lórinak, mert van egy lánya, aki miatt pénzre van szüksége, de alig várja, hogy pár hónap múlva megszűnjön a szerződése. Gergő sosem bántja Emmát, a tekintete sokszor még szánakozó, majdhogynem bocsánatkérő, de mégsem tesz semmit, hogy megóvja a lányokat a kényszertől. Az egész könyvben hangsúlyozva van, mennyire várja már, hogy befejezhesse a munkát, újra a lányával lehessen, a végén azonban mégis mártírt csinál magából, lelöveti magát azért, hogy Emmáékat mentse. Emma ugyan nem neheztel rá, sőt, még meg is siratja a férfit, bennem mégis ambivalens érzéseket váltott ki a szerepe. Attól még, hogy valaki megbánja a hosszú évek alatt elkövetett tetteit, és az életét adja, hogy törlesszen, még nem lesz pozitív szereplő sem, nem hogy hős. Az, aki becsukja a szemét, hogy ne lássa a rosszat, épp olyan rossz, mint aki elköveti.

Sajnos a mai világban egy ilyen eset nagyon is elképzelhető, hiába ez a regény fikció. Nagyon fontos, hogy a mai fiatalok tisztában legyenek vele, egy szórakozóhely vagy az éjszakai élet akár egy sötét sikátorban milyen szörnyűségeket rejteget. Úgy érzem, ez a legfontosabb mondanivalója a könyvnek: legyünk óvatosak, mert az életünk egy pillanat alatt vakvágányra kerülhet, ha túl naivak, túl hiszékenyek, vagy kapzsik és pénzsóvárak vagyunk.

Az éjszakai élet veszélyes. Budapesten is. Nem csak az amerikai filmekben, ahol a mindenféle bandaháborúkat látjuk, vagy az italokba kevert drogok hatásait. Magyarországon talán nem annyira nagy és látványos, de épp úgy jelenlévő a probléma.

Ezért is szolgál örömömre, hogy egy magyar írónő nagyszerű stílusban megírt könyve került a kezembe. Valószínűleg a nem túl könnyed téma miatt – és mert magánkiadásban jelent meg -, nem fog annyi olvasóhoz eljutni ez a mű, mint kellene, de abban biztos vagyok, hogy akik időt szánnak rá, hogy elolvassák Emma és Olivér történetét, ezentúl más szemmel fogják nézni a szórakozóhelyeket, a bulikat, és talán többször átgondolják, hogy mennyire lehet megbízni az embertársaikban. Arról nem is beszélve, hogy ha egy titkos helyiségbe invitálnak egy klubban, erősen megfontolandó, szabad-e igent mondani.

Vannak hibái a könyvnek, de számomra mindez elsikkad, mert a mondanivaló sokkal fontosabb. Megérint, elborzaszt, elgondolkodtat. Számomra ezek egy jó könyv legfontosabb tulajdonságai. Ajánlom mindazok számára, akik hasonló élményre vágynak, de azoknak semmiképpen, akik csakis rózsaszínben szeretnék látni a világot. Ebben a könyvben ez a szín nem létezik.


Itt a sötétség dominál, de az alagút végén halványan-fehéren pislákol a remény.