Fábián Janka: Lotti öröksége
Ugyan abszolút rossz lelkiismerettel álltam neki az
olvasásnak vizsgaidőszak és francia nyelvvizsga kellős közepén, de azzal
nyugtattam magam, hogy buszon és héven úgysem tudnék a tanulásra koncentrálni,
este, fáradtan már igazán pihentető lesz. Egy valamivel nem számoltam, hogy nem
fogom tudni lerakni, és így az esti fél órás olvasás majdhogynem addig bővült,
míg szinte a könyv végére nem értem. Nem hiába vártam annyira a megjelenését.
A korszak ezúttal a 18. és 19. század fordulója, a
Martinovics összeesküvés és a francia forradalom időszaka. Ebben a zűrzavaros
korszakban követhetjük végig Ághfay Bálint, majd pedig kislány, Lotti életét,
akik mindketten alaposan megszenvedik a történelem kalandjait és keserűségeit
is. Az ő életüket végigkísérve olyan apró részleteit is megismerhetjük
Magyarország múltjának, amit történelemórán nem feltétlenül tanítanak, vagy ha
mégis, közel sem olyan érdekesen, mint a regényben.
Noha a történet igen terjedelmes, egyetlen sor erejéig sem
válik unalmassá, és ezt a remekül megalkotott karakterek, illetve a valóban
létező személyek állandóan izgalmas cselekedeteinek köszönhetjük.
Személy szerint a kedvenc karakterem Lőrinc mester volt,
akit én a könyv főszereplőjének gondolok, hiszen míg ő majdnem az egész
könyvben szerepelt, addig a címszereplő Lotti csupán a könyv második felében
kap jelentőséget. Lőrinc rendkívül összetett szereplő, hiszen jezsuita,
szabadkőműves, kirurgus, író-fordító, és mindemellett nevelője előbb Bálintnak,
majd Lottinak. Igazi apafigura mindkettejük számára, és bölcs támogatójuk,
olyan ember, akinek mindenki örülne, ha mellette állna, segítené őt. És mindezek
mellett mégis megbizonyosodhatunk róla, hogy igenis esendő lélek, mert ugyanúgy
megvannak a saját hibái, mint bárki másnak.
Lottit is igazán megszerettem, mert egy erős, határozott
lány, aki nem hagyja, hogy az emberek lenézzék, a világ eltiporja, csak azért,
mert sánta. Abban a korszakban, mikor a lányoknak még nem igen adódtak
lehetőségeik, hogy a tehetségüket férfiasnak tartott szakmákban bizonyítsák, ő
megtalálta a módot, hogyan segíthet másoknak, és ezért minden tiszteletem az
övé, hiszen ilyen fiatalon ez hatalmas teher lehetett számára.
Külön tetszett, hogy olyan valós személyek, mint Martinovics
Ignác, Laczkovics kapitány vagy Virág Benedek megjelentek a történetben, mert
ezzel olyan érzést keletkezik az olvasóban, hogy akár így is történhetett volna
a valóságban.
A Tabánról korábban nem sokat tudtam, így kíváncsiságból
utána olvastam kicsit a történetének, régi festményeket és fényképeket néztem
róla. Olyan hangulatos környék benyomását keltette a regényben is, majd a
fényképek bizonyítékul is szolgáltak, hogy ha létezne időgép, a 19. század eleji
Tabánba szeretnék utazást tenni.
Összességében elmondhatom, remek könyvet sikerült az
írónőnek ismét megalkotnia, s bár a kedvencem továbbra is az Emma szerelme, de
a Lotti is felkerült a dobogóra. Már most alig várom, mikor jön egy újabb
regény.
