Fábián Janka: Lotti öröksége

Fábián Janka: Lotti öröksége

Ugyan abszolút rossz lelkiismerettel álltam neki az olvasásnak vizsgaidőszak és francia nyelvvizsga kellős közepén, de azzal nyugtattam magam, hogy buszon és héven úgysem tudnék a tanulásra koncentrálni, este, fáradtan már igazán pihentető lesz. Egy valamivel nem számoltam, hogy nem fogom tudni lerakni, és így az esti fél órás olvasás majdhogynem addig bővült, míg szinte a könyv végére nem értem. Nem hiába vártam annyira a megjelenését.

A korszak ezúttal a 18. és 19. század fordulója, a Martinovics összeesküvés és a francia forradalom időszaka. Ebben a zűrzavaros korszakban követhetjük végig Ághfay Bálint, majd pedig kislány, Lotti életét, akik mindketten alaposan megszenvedik a történelem kalandjait és keserűségeit is. Az ő életüket végigkísérve olyan apró részleteit is megismerhetjük Magyarország múltjának, amit történelemórán nem feltétlenül tanítanak, vagy ha mégis, közel sem olyan érdekesen, mint a regényben.

Noha a történet igen terjedelmes, egyetlen sor erejéig sem válik unalmassá, és ezt a remekül megalkotott karakterek, illetve a valóban létező személyek állandóan izgalmas cselekedeteinek köszönhetjük.

Személy szerint a kedvenc karakterem Lőrinc mester volt, akit én a könyv főszereplőjének gondolok, hiszen míg ő majdnem az egész könyvben szerepelt, addig a címszereplő Lotti csupán a könyv második felében kap jelentőséget. Lőrinc rendkívül összetett szereplő, hiszen jezsuita, szabadkőműves, kirurgus, író-fordító, és mindemellett nevelője előbb Bálintnak, majd Lottinak. Igazi apafigura mindkettejük számára, és bölcs támogatójuk, olyan ember, akinek mindenki örülne, ha mellette állna, segítené őt. És mindezek mellett mégis megbizonyosodhatunk róla, hogy igenis esendő lélek, mert ugyanúgy megvannak a saját hibái, mint bárki másnak.

Lottit is igazán megszerettem, mert egy erős, határozott lány, aki nem hagyja, hogy az emberek lenézzék, a világ eltiporja, csak azért, mert sánta. Abban a korszakban, mikor a lányoknak még nem igen adódtak lehetőségeik, hogy a tehetségüket férfiasnak tartott szakmákban bizonyítsák, ő megtalálta a módot, hogyan segíthet másoknak, és ezért minden tiszteletem az övé, hiszen ilyen fiatalon ez hatalmas teher lehetett számára.

Külön tetszett, hogy olyan valós személyek, mint Martinovics Ignác, Laczkovics kapitány vagy Virág Benedek megjelentek a történetben, mert ezzel olyan érzést keletkezik az olvasóban, hogy akár így is történhetett volna a valóságban.

A Tabánról korábban nem sokat tudtam, így kíváncsiságból utána olvastam kicsit a történetének, régi festményeket és fényképeket néztem róla. Olyan hangulatos környék benyomását keltette a regényben is, majd a fényképek bizonyítékul is szolgáltak, hogy ha létezne időgép, a 19. század eleji Tabánba szeretnék utazást tenni.

Összességében elmondhatom, remek könyvet sikerült az írónőnek ismét megalkotnia, s bár a kedvencem továbbra is az Emma szerelme, de a Lotti is felkerült a dobogóra. Már most alig várom, mikor jön egy újabb regény.