Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
Coelhótól korábban már több könyvet is olvastam, volt, amelyik nagyon tetszett, volt, amelyik kevésbé. De mindig kapott újabb esélyt, mert lehet bármilyen sablonos/gyenge a történet, nagyon szép gondolatokat lehetett felfedezni az írásaiban.De ez a könyv egyáltalán nem fogott meg, szinte még taszított is. Ami ugyan nem jelenti azt, hogy ne olvastam volna el pár óra alatt, de minden lapozással azt számoltam, hány óra van még hátra.
Nem mondom, hogy a hiba a könyvben van, mert valószínűleg csak én nem vagyok eléggé nyitott a spirituális vonatkozásokra, a különböző hagyományokra és szertartásokra, és éppen ezért számomra ez most befogadhatatlannak bizonyult. Ahogy az is, hogy Istennek van egy női arca is, aki a Nagy Anya…
Pedig a főszereplő egy alapvetően nagyon is izgalmas karakter, aki cigány anya és ismeretlen (ha jól értelmeztem az olvasottakat, angol anyanyelvű) apa lelencházba adott gyermeke, majd libanoni nevelőszülők imádott kislánya. Azonban az a tény, hogy 19 évesen hátat fordítson az egyetemi tanulmányainak, elvetesse magát egy fiúval, akinek ezzel szintén elvágja az esélyeit, azért, hogy körülbelül húsz évesen gyereket szülhessen, számomra már antipatikus volt. Ahogy később Istennek hátat fordít és kialakul benne a „boszorkányság”, az már megfoghatatlan és értelmezhetetlen számomra.
Tehát nyugodtan kijelenthetem, ezzel a könyvvel nem találtunk egymásra, de sebaj, kísérletezem tovább Coelhóval, még sorakozik itthon három olvasatlan könyvem tőle a polcon.
(És ezennel a Könyvmolypárbajra vállalt utolsó könyvemet is befejeztem. J)
Coelhotól én még eddig egyetlen könyvet sem olvastam, kicsit úgy vagyok vele, mint Müller Péterrel. Mindenki ismeri, mindenki olvasott tőle, mindenkinek van róla valamilyen véleménye, csak nekem nincs. Kicsit kezdem magányosnak érezni magam ettől, úgyhogy most már erősen kilátásba kéne helyeznem egy szimpatikusabb darabot. :D Mindenesetre gratulálok a párbaj befejezéséhez és a naplóidhoz, nagyon szerettem olvasni őket! :)
VálaszTörlésMost olvastam tőle a Bridát. Kicsit én is úgy vagyok a spirituálisabb könyveivel, hogy jó-jó, érdekes, de nem tudok velük azonosulni. Viszont tényleg szép gondolatokat fogalmaz meg, amiket hittől és vallástól függetlenül lehet alkalmazni.
VálaszTörlésEgyébként három könyvét szeretem nagyon: 11 perc, Veronika meg akar halni, és A győztes mindig egyedül van. Én ezeket ajánlom. :)
És gratula a teljesítéshez! :D
@Lanatie: Nekem is nagyon sokáig tartott, mire elolvastam az első Coelho könyvemet, de szerintem megéri megpróbálkozni a könyveivel, noha vannak gyengébbek is. Én Leginkább Az ördög és Prym kisasszonyt ajánlom, nekem az volt tőle a legnagyobb élmény. Müllertől még én sem olvastam, de egyelőre nem is tervezem. Örülök, hogy tetszettek a naplóim, szerettem őket írni. :)
VálaszTörlés@jadett: A Bridához már nekem is volt korábban szerencsém, az sem igazán nyerte el a tetszésemet, bár volt benne néhány szép gondolat. Az általad említettek közül A győztes mindig egyedül van-t még nem olvastam, de már megvan, a 11 perc valamiért szintén nem tetszett, de a Veronikát szerettem, az volt az első Coelho tapasztalatom. Nekem a kedvencem tőle Az ördög és Prym kisasszony, ott nagyon megfogott a téma és a gondolatok. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNekem ez a kedvenc könyvem Coelhotól, az egyetlen, ami tényleg tetszett. Van egy elméletem a pasiról egyébként. Szerintem neki mindenki számára van egy könyve, és minden könyvével egy másik és másik réteget szólít meg. És az, hogy neked az egy adott könyv mennyire tetszik, nagyon múlik a kedveden, a múltadon, a felfogásodon. Szóval ami ma nem tetszik tőle, az lehet, hogy holnap tetszeni fog. És ami tetszik valakinek, akivel 100%osan megegyezik könyvekben az ízlésünk, az nekem nem biztos, hogy tetszeni fog, mert ő annyira személyes és belső dolgokról beszél és annyira mélyre nyúl le, hogy ott már csak én vagyok. És ha ott nem talál visszhang gondolatokat, akkor viszont számomra értékelhetetlen a könyv.
VálaszTörlés