Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Hiszem, hogy a világon szinte minden ember szokott álmodozni, vágyni valami elérhetetlennek tetsző cél után. Nincs ezzel másként a regény főszereplője sem, az egyszerű falusi Csijoból lett gésa, Szajuri sem. Mikor kilenc évesen az édesanyja haldoklik, s az apja is már nagyon idős, reménykedik benne, hogy őt és nővérét örökbe fogadja a tehetős Tanaka úr, és ezzel az életük hatalmas fordulatot vehet; ehhez képest a két lány Kiotóba kerül, ahol Csijo egy gésa okijába kerül, míg testvére, Szatszu, tőle elszakítva prostitúcióra kényszerítődik. Innentől a kislány álmai megváltoznak, el szeretne szökni nővérével, és visszatérni szüleihez a szegény kis halászfalujukba, majd évekkel később egy kedves idegennel való találkozás után mégis a gésává válást tűzi ki célul maga elé, hogy ezáltal közelebb kerülhessen álmai férfiéhez.
Szajurinak több támogatója és ellensége is akad élete során, a rá örökösen féltékeny, kegyetlen Hatszumomo, okija béli családja, Anya, Nagyi, Auntie, barátnője, Úritök, illetve későbbi pártfogói, Mameha és Nobu. Mind-mind egy külön érdekes történet, akiknek ambíciói és karakterük csak idővel bomlik ki, hogy megismerhessük igazi jellemüket.
Korábban még egyetlen Japánban játszódó regényt sem olvastam, viszont ezzel a könyvvel azóta szemeztem, hogy néhány éve láttam filmen. Akkor a csodás látványvilág fogott meg, a cselekményre már szinte nem is emlékeztem, de azóta motoszkált a fejemben a gondolat, hogy el kéne olvasni.
Betekintést nyerhettem egy olyan világba, mely egyszerre gyönyörű és rettenetes, ami olyan finom, mint a leglágyabb selyem, és kegyetlen, mint a sav. De egy pillanatig sem unalmas, hiszen hosszú az út a gésává válásig, és utána is a fennmaradás miatt. Éppen ezért gyorsan olvasható könyv, hiszen az aprólékosan kifejtett szertartások, öltözékek és magyarázatok ellenére sem veszti el egy pillanatra sem az érdeklődését az olvasó. Én együtt izgultam és féltem minden pillanatban Szajurival, mikor találkoznia kellett a félkarú Nobuval, vagy Hatszumomo rágalmazta olyan dolgokért, melyeket el sem követett.
A regény befejezése után kíváncsi voltam, hogy mennyire igaz, hogy valós történetet olvastam, és nagyon úgy tűnik, hogy nagyrészt az volt, bár például a számomra egyik legmegdöbbentőbb mizuague, vagyis a szüzességük elvesztése állítólag kiszínezettebb folyamat, mint a valóságban.
Ha nem úgy gondolok a történetre, hogy ez valakinek a saját élete volt, hanem csupán egy regény, kitalált történet, akkor nagyon is tetszett, mert aprólékos, mégsem vontatott, csodaszép nyelvezetű és bepillantás egy olyan világba, mely egy európai számára elképzelhetetlen. Negatív dolog semmi nem is jut eszembe, számomra ez egy top kategóriás olvasmány volt - és végre egy olyan regény, melynek az abszolút negatív szereplőjét, Hatszumomót is lehet szeretni a maga szörnyűségei ellenére is, hiszen ő is emberből van. Viszont olyan magasra került a léc, hogy nem hinném, hogy a közeljövőben hasonló témájú könyvet vennék a kezembe.
Mikor megláttam, hogy már a harmadik bejegyzésedet írtad meg, az első gondolatom az volt, hogy te egy terminátor vagy. XD Egyébként érdekes, mert épp a napokban olvastam egy ezzel homlokegyenest ellentétes véleményt a könyvről. Ami a vicces, hogy az eddigiek alapján egyikőtök könyvízlése sem igazán egyezik az enyémmel, úgyhogy most már végképp nem tudom, mit gondoljak erről a műről. :D
VálaszTörlésNemrég olvastam én is ezt a könyvet, de megmondom őszintén engem a sztori annyira nem nyűgözött le. Sokkal jobban szerettem azokat a részeket, ahol betekintést nyertem egy kicsit a valódi kiotói életbe, a férfi-nő viszonyokba. És negatív szereplő is több volt számomra, például Nobut nagyon utáltam, vagy, aki Szajurit megerőszakolta a vidéki partin... bár ezek a részek is szépen mutatták, hogy abban a világban a nő, a gésa csak egy eszköz, szinte egy tárgy a férfi számára, nem pedig egy érző lény...
VálaszTörlésNa, de a lényeg, hogy tetszik a bejegyzésed, jól összefoglaltad a sztorit, és a leírásodat olvasva már-már láttalak ahogy a takaród alatt kucorogsz és olvasol :) :)
Lanatie: Terminátor nem vagyok, de igyekszem kihasználni, ha időm adódik olvasni, olyankor pár nap alatt több könyvet is "fel tudok falni". :)Én is sok negatív véleményt olvastam korábban a könyvről, de úgy voltam vele, csak akkor kapok reális képet, ha én is elolvasom. És engem megvett :)
VálaszTörlésKerol: Ízlések és pofonok, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, de ezzel nincs is gond, ahány ember, annyi féle vélemény, érdeklődési kör. Örülök, hogy a véleménykülönbségünk ellenére is tetszett a bejegyzés :)