2012. január 13., péntek

Fejős Éva: Karácsony New Yorkban

Fejős Éva: Karácsony New Yorkban

Ilyen címmel az ember azt várja, hogy egy kis karácsonyi hangulat fogja el, kibámulva az ablakon pedig alig várja, hogy szakadni kezdjen a hó. De velem semmi ilyen nem történt, mert a sztorit inkább éreztem szappanoperának, mint karácsonyi cukormázas történetnek.

Persze erre számítani lehetett valamennyire a tartalom alapján, de a végeredmény több szappan lett, mint számítottam. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem szórakoztam volna jól olvasás közben, és ne faltam volna az oldalakat egymás után, de nem egészen azt kaptam, mint vártam.

Pedig az alapötlet nagyon is érdekes, hogy egy öreg amerikai rock sztár hetvenedik születésnapjára készülve meghívja összes gyermekét és azok anyjait karácsonykor New Yorkba, noha magyar származású fiáról, Martinról korábban még csak egy fényképet sem látott, csak a gyerektartást fizeti utána. És most mégis családegyesítésre készül, és ezzel nem csak az öreg Wayne életében következik be nem várt fordulat, de egykori magyar szeretője, a házassági válsággal küzdő Lina, az ő fia, Martin, Wayne első szülöttje, Nicholas, valamint Wayne menedzsere, Mary-Ann életében is.

Voltak igazán szórakoztató elemek is a könyvben, kiváltképp Wayne karakterét éreztem annak, de azért hetven éves korához képest én túlzottan fiatalosnak éreztem. Viszont a dumája és a változó figurája miatt nagyon is el tudtam hinni, hogy ilyen a valóságban egy kiöregedéstől rettegő rocker.

Ellenben Martin karaktere számomra nagyon nem volt szimpatikus. Egyszerűen annyira leegyszerűsödött gondolkodású (értem ezalatt, hogy körülbelül csak a szex és zene jár az agyában), és oké, értem én hogy tinédzser, nem vagyok még én sem olyan öreg, de tényleg ilyen primitív módon működne a 17-18 éves srácok agya? A barátnője, Virág karaktere pedig a mondvacsinált szerelmi depressziójával egyszerűen kikészített.

Szerettem volna többet megtudni kicsit New Yorkról, de mintha egy olyan díszlet lett volna csak a történethez, amit nem építettek fel részletesen, csak egy-két jelenet kellékei készültek el.

Ami még nagyon szembetűnő volt a regényben, hogy igyekezett nagyon naprakész, illetve trendi lenni. Gondolok itt Lina trendkutatói állására, vagy népszerű divatmárkák és üzletházak emlegetésére, illetve ami legjobban meglepett, az okostelefonok állatos alkalmazásainak említése. Ha nem másfél hónappal a könyv olvasása előtt veszek én magam is ilyen készüléket, nem is tudtam volna, miről van szó.

A borító nagyon szép lett a fényes ezüst hópelyhekkel, de alapvetően a Fejős-regények valamennyi borítóját szeretem, olyan egyszerű, mégis magával ragadó a stílusuk.

Összefoglalva elmondhatom, nem ez volt az eddigi kedvenc könyvem ugyan az írónőtől, de olvastam már rosszabbat is. Ha az ember nem akar semmin sem gondolkozni, kiváló választás, de éppen ezért senki ne várjon csodát. Én mindenesetre maradok a továbbiakban is Fejős Éva olvasója, és előre várom a legújabb regénye megjelenését. 

2 megjegyzés:

  1. Fejős Évának valahogy eddig nem volt olyan könyve, ami különösebben érdekelt volna. Nem is tudom, talán a borítókról az sugárzik számomra, hogy az én ízlésemnek túl trendi, túl jelenkori. Ami azért furcsa, mert alapvetően nincs problémám se a régebben, se a jövőben játszódó történetekkel, mégis valahogy idegenkedem az olyan dolgoktól, mint a mai technológia hangsúlyozása vagy leírása a könyvekben.

    VálaszTörlés
  2. Fejős Éva könyveinél én azt veszem észre, egyre trendibbek, de a régebbi regényei még teljesen jók, nekem a Hotel Bali és a folytatása volt a kedvencem, azokat jó szívvel ajánlom. ;)

    VálaszTörlés